Most vegyük sorjában, hogy egy ember életében hányféle barátság létezik. A gyerekkori barátságok azok, amelyek irigylésre méltóak. Sokszor már az óvodáskorban kialakul, és sok esetben még az ötvenes években is tart. A gyerekkori barátaink, barátnőink nagyon közel állnak hozzánk. Vele akár félszavakból is megértik egymást az ilyen barátok. A kamaszkorban is kialakulnak életre szóló barátságok. Új iskola, munkahely, költözés, családi állapot változás, mind mind befolyásolják a barátságok meglétét, de szakításra csak azon esetben kerül sor, ha egyik barát csalódott a másikban, mert az elárulva érzi magát.
A gyerekkori barátságokhoz hasonlóan felnőtteknél is kialakulhat barátság. De ezeket a barátságokat sok esetben gyanakvással figyeljük, nem engedjük olyan könnyen a szívünk közelébe a másik. Ennek az az oka, hogy majd mindenki csalódott már egy olyan emberben, akiről azt hitte, hogy a barátja. És kiderült, hogy mégse az.
Férfinő barátság. A férfi és a nő hosszú távon nem képes barátként működni. Előbb-utóbb az egyik fél rádöbben, hogy a másik emberhez könnyed, érzelmi szálak kezdik kötni. Kialakul az érzelmi viszony, Ha pedig a másik tudtára adja, és az elutasítja a közeledést, mert tényleg "csak" barátként tekint rá, akkor ez hatalmas törést okoz a kapcsolatban. Én nem hiszek a férfinő barátságban, bár sokan állítják, hogy működik. A kérdés csak az, hogy meddig. Óva intem ettől az embereket.
Munkahelyi barátság. Ez is egy veszélyes terep. Bár sok munkahelyen kialakulnak baráti kapcsolatok, ezeket fenntartással kell kezelni. Lehet, hogy ők jó barátok, de mi van, akkor ha a főnök versenyezteti őket a megüresedett pozícióért. A pozícióharcból az az ember kerül ki győztesen, aki a főnökhöz lojális ember, nem pedig a barátjához. Van még egy másik buktatója is a dolognak. Az ilyen barátok gyakran látogatják megy egymást a saját lakásukon, szerveznek közös programokat, és közelebb kerülnek egymáshoz. Ezzel pedig nagyot lehet bukni a későbbiekben. Egy történet, amely velem eset meg, úgy jó harminc éve. A munkahelyen olyan szokás volt akkortájt, hogy eljártunk egymáshoz, mondjuk névnapot köszönteni. Így egyre jobban megismerünk nem csak a munkatársainkat, hanem a családtagjaikat is. Hozzám is eljöttek a kolléganőim, mint bármelyikünkhöz előzőleg. Akkor még nem is sejtvén, hogy később ennek a látogatásnak milyen kára lesz a számomra. Hónapokkal később fizetésemelés vagy jutalomosztás volt a cégnél. A kollégáim közül mindenki kapott a pénzből csak én nem. Nem tudtam mire vélni, a dolgot, és megkérdeztem a főnökömet,hogy mi az oka ennek. A válasz így hangzott! " Te a szüleiddel élsz, nem álltok anyagilag rosszul, inkább X kapta meg a pénzt, mert az ő férje iszik, és rá van szorulva a pénzre." Ettől a perctől kezdve megfogadtam, hogy a munkatársakat nem szabad közel engedni, vagy a lakásunkra elhívni vendégségbe. Itt az intő példa, hogy az kapta a jutalmat, fizetésemelést, aki lojális volt a főnökkel. Ajánlom, hogy ezt a módszert mindenki felejtse el!
Vannak még az úgynevezett hobby barátságok, amelyeket csak a közös kedvtelések tartanak össze, és nem több ennél. A online barátságok, ahol a közös érdeklődés alakíthat ki későbbi barátságokat. De, hogy elmondhassuk magunkról a címben szereplő idézetet, ahhoz az kell, hogy a korábban megkötött barátságok ne férkőzzön be a bizalmatlanság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése