eva-horvath.blogspot.com

2012. március 17., szombat

Kapuzáráspánik!

Kapuzáráspánik! Ez az a biológia folyamat, amelytől minden férfi, és nő retteg. Bár tény, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik az ember életében. Én személy szerint nem szeretem ezt a kifejezést, mert miért pánik az ha, egy életfolyamat áll be az ember életében. Ezek szerint a kamaszkor megélése is egyfajta pánik. Nem hiszem. Az írásom témáját az adta, hogy mi nap egy internetes portál oldalán olvastam egy cikket, amely az ötvenen túli nők életében bekövetkező változásokat írt le. Hát verte a biztosítékot nálam.

Először nézzük a női kapuzárás problémáit. Tény, hogy a nők a változás korát nem egyformán élik meg. Van, aki fel sem veszi az egész változást, és éli a megszokott napi életét. Van olyan, aki bár szenved néhány testi-lelki tünettől, de nem csinál belőle ügyet. És van olyan nő is, akik tragédiaként éli meg a beálló változást. A média, és a társadalom, úgy ítéli meg az ötvenes nőket, hogy betegek, orvoshoz járnak, elhíznak, ápolatlanok, kiégtek mind a munkájuk, mind a családi életük területén. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ez a téma a nők körében is tabu témának számít, ép úgy, mint a férfiak körében. A legtöbb nő úgy tartja, hogy attól nő, ha még meg van a havi menszesze, ha pedig ez elmarad, akkor már nem is nő. És ez a megrögzött tabu téma tartja magát, még a huszonegyedik században is. A nő társaim nagy rész úgy ítéli meg, hogy az a helyes életvitel, ha az ember orvoshoz jár, gyógyszert írat, mert ez így természetes. De a másik oldalát a dolgoknak nem ismerik. Ha az ember belegondol, akkor ennek a folyamatnak örülni kellene és nem pánikként megélni, mert úgy 80-10o évvel ezelőtt az akkor nők nem is ismerték a változás korát, mert átlagosan negyven éves koruk környékén már meghaltak.

És itt van a férfiak kapuzáráspánikja. Mitől is fél egy férfi leginkább? Attól, hogy nem áll fel a szerszáma. Mert ha ez már nem működik, akkor nem is férfi. A kérdés csak az, hogy korábban volt-e igazából férfi élete minden területén. Még a férfiak körében is sok a tabu téma e téren, és sok butaság van beléjük táplálva. A férfiak különböző módon tudják szétvágni a férfiasságukat. Alkohol, cigaretta, stressz, drog. Bár éven belül potenciazavarral fognak küzdni, ha az előbbi szereket naponta és éveken át fogyasztják. Egy férfi, ha "józan" életet él, akkor élete végig és képes szexuális életet élni, sőt gyereket nemzeni is. A nők is életük végig képesek a szexuális életre, de a megrögzött tabuk miatt, még gyerekcipőben jár ez a látás-gondolkodás mód.

A meglátásaim szerint nincs olyan, pánik. Az maga az ember gerjeszti saját magának. Az a nő, férfi, aki korábban is hisztis, merev gondolkodás móddal bírt, agresszív volt, nem élte meg a nőiességét, férfiasságát az élete minden területén, az később ugyanazon viselkedésmódokkal bír, csak sokkal súlyosabb formában. Az az ember pedig, aki korábban is kiegyensúlyozott volt, élte az életét az nem fog kapuzáráspánikba szenvedni. De addig amíg a társadalom negatívan értékeli ezt a folyamatot, sőt az emberek is negatívan nyilvánulnak meg, addig e téren nem lesz változás. Mit tart a szóbeszéd? "Majd megtudod, ha megöregszel! Majd megtudod, ha nem áll fel a farkad? Lesz olyan, hogy többre nézel egy pohár bort, mint egy nőt!" És hasonló ok fejtések. Az sehol nincs megírva, hogy minden férfinak, nőnek kapuzáráspánikja legyen, de az sem, hogy mindenkinél egyformán zajon le ez a változás.

Nézzünk tehát örömmel az előttünk álló évek elé! Gondoljuk arra, hogy milyen nagy szabadsággal rendelkezünk, Azt tehetünk, ami csak szeretnénk. Csináljunk olyan dolgokat, amelyeket korábban nem tudtunk megvalósítani. Tanuljuk! Azt sosem késő. Ha az életünk ezen folyamatához pozitívan állunk hozzá, akkor ezt nem pánikkén éljük meg, hanem örömmel, boldogsággal. Az én szótáramban pedig nincs ilyen szó, hogy kapuzáráspánik. Ajánlom, hogy mások is töröljék a szótárukból. Az adott cikket pedig, amit olvastam, egy olyan nő írhatta, aki sem korábban, sem most nem érzi jól magát a bőrében nőként.

Nincsenek megjegyzések: