Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2012. március 18., vasárnap

Elkényeztetett gyerekek

A mai társadalomban egyre több olyan gyerekkel találkozunk, akiket a szülei nagyon elkényeztetnek. Ez az életük későbbi szakaszában azonban nagyon visszaüt. A szülő sokszor úgy gondolja, hogy azzal, hogy mindent megold a gyereke helyett, ő a legjobb szülő a földön. Ez azonban egy nagy tévedés. Az "agyondédelgetett" gyerekek előbb-utóbb elvesztik a kapcsolatukat a valósággal. A szüleik felett uralkodni fognak, és mindenkitől elvárják a feltétel nélküli imádatot, amihez a szülő hozzászoktatta. Az ilyen gyerekek a nem népszerűek a társaik között, mert nyafogós fruskának, erőszakos,, követelőző, gyereknek tartják.

Nézzünk most egy általános esetet! Adva van egy harmincas éveiben járó nő, akik még eddig nem ment férjhez. Lehet, hogy már felépített magának egy egzisztenciát, de az is lehet, hogy nem is valósította meg önmagát. Nem érzi jól magát a bőrében, mert hiányzik valami az életéből. Ez a hiány pedig egy gyerek. Nos, ezen esetben vagy keres magának egy pasit, hogy gyereket legyen, vagy más módszert vesz igénybe. Az már mellékes, hogy a pasival közös nevezőn vannak-e vagy sem, fő hogy férjnél legyen. Majd megszületik a várva várt csemete, anyuka szeme-fénye. Ettől a perctől elindul a kényeztetés a gyerek életében. Az teljesen normális, ha a pici gyereket felveszik, dédelgetik, kényeztetik, Ebben a korban még nem lehet a gyereket elkényeztetni. Majd úgy kétéves kor tájékán már kialakul a gyerek vele született jelleme. De ha a családban nincsenek lefektetve a keretek, hogy mit szabad és mit nem szabad a gyereknek, akkor előbb-utóbb ő fog diktálni és úgy kell lennie mindennek, ahogy ő akarja.Bizonyára ismerős szituáció, amikor egy kisgyerek kiveri a hisztit a boltban, mert az anyuka nem vette meg neki a kiszemelt játékot, vagy édességet. Jön a hiszti ezerrel, és hogy az anya a bűntudatát csillapítja, megveszi a kiszemelt tárgyat a gyerekének. Itt már az anya elásta magát, mert a gyerek fog a későbbiekben diktálni.

Van a szülőknek azon csoportja, akik elhalmozzák a gyerekeiket drága ruhákkal, játékkal, úgy minőségileg, mint mennyiségileg. Így kompenzálnak saját maguknak, mert ők rossz szülőnek érzik magunkat, amiért nem vagy kevés időt töltenek el a gyerekeikkel. Így a gyerek megtanulja, hogy a szeretett nem belülről jön, hanem az egy árucikk, amelyet meglehet vásárolni, pénzzel kifejező értéke van. Az ilyen gyerek a társai között is ezt a viselkedést fogja követni.

Most jön az aggodalmaskodó szülők tábora. Ezek a szülők szinte rátelepednek a gyerekeikre, nem engedik társai közé, féltik, hogy "rossz társaságba" keveredik. Mindentől óvják! Csak a szülei mellett lehet biztonságban.Félénk és társtalan lesz. Én is ilyen szülők gyereke voltam, és gyerekkoromban ez komolya problémákat okozott nekem. Volt, hogy annyira féltetek, hogy nem engedtek el egyszer osztálykirándulásra. Későbbi életem folyamán ez számomra komoly munkát jelentett, hogy megszabaduljak ezen törekvéseiktől. Tény, hogy nem éreztem magamat soha elkényeztetett gyereknek, mert nem voltam követelődző, hisztis. És nem zsarnokoskodtam a szüleim felett. Talán a túlzott aggodalmaskodásuk miatt lehettem "elkényeztetett gyerek". Nem biztos, hogy az aggodalmaskodó szülőknek elkényeztetett gyereke lesz, csak a szülőkben ott lappang a birtoklási vágy.

Szeretni okosan kell, mindig a gyerek életkorának megfelelően. Az elkényeztetett gyerek rosszul szeretett gyerek. A szülei mindent megengednek neki, így kompenzálva a saját lelkiismeretüket. Az elkényeztetett gyerek minden csak nem boldog. És óhatatlanul felmerül benne a kérdés, hogy vajon szeretik őt a szülei.

Nincsenek megjegyzések: